Ínyenc titkok

Rue de Vaugirard, Párizs. Az egész napos tolmácsmunka után lelkesen baktatok a közelben lévő Le Divan nevet viselő, híres könyvesbolt felé. Mióta Párizsban vagyok, napok óta erre készülök, de még egyszer sem sikerült odaérnem zárás előtt. Ma kivételesen már fél nyolcra befutok, így marad fél órám a nézelődésre. Persze egyenesen a gasztro-szekció felé veszem az irányt. Komoly gasztro-listával érkezem ugyanis. Első helyén Escoffier Ma cuisine c. legendás klasszikusa található. Persze tudom, hogy már rég nem adták ki franciául. Könyvesboltban fellelhetetlen, még az amazonon is csak angolul lehet megtalálni, de nekem az eredeti francia kell. Azért mindig próbálkozom. A listán másodikként még mindig Escoffier (róla röviden itt), Le guide culinaire (Kulináris kalauz). Kissé becstelen módon szorul a második helyre, hiszen ez az alapmű nem csak a hozzám hasonló amatőr gasztrománok könyvtárából nélkülözhetetlen, de a professzionális gasztronómiai szakemberek számára is sarokkőnek számít. A kulináris kalauzról itt.

Egyelőre csak idegen nyelveken érhetőek el: francia eredetiben, vagy angol fordításban. De ezzel nincsenek egyedül.

Le Divan - A Dívány

Sajnos listám egyik eleme sem kapható a díványon viszont elmerülök a szakácskönyv-rengetegben. Itt ér utol a mágikus találkozás, stílusosan l’amour-coup-de-foudre. Pici fekete, könyv kerül a kezembe. Elegáns borító, nem hivalkodó. De épp ebben az egyszerűségében magával ragadó. Sorakoznak körülötte a már alig kézben tartható méretű robosztus albumok, melyek méreteikkel, díszes borításukkal, vagy éppen „különleges” körítésükkel hívják fel magukra a figyelmet (egyiket kemény díszes dobozban, másikat sütőformákkal stb. árulják). Ő nem akar nagynak látszani. Klasszikus fekete borítóján egy gyönyörű Saint-Honoré társaságában, sejtelmes betűkkel világít a cím: Secrets gourmands, Ínyenc titkok. Elvarázsol. Mintha egy kincset találtam volna, izgatottan lapozok bele a könyvbe, amely csodálatosabbnál csodálatosabb klasszikus francia cukrászati remekeket tár elénk: macaron, financier, cannelé, madeleine, crème brûlée, mille-feuille és millió féleképpen variálható tartletek, krémek, alaptészták, coulis-k, jus-k sokasága. Megbabonáz. Már régóta különös kötődéssel fordulok a cukrászat felé. Különösen a francia cukrászat felé. Itthon nagyon ritkák – bár szerencsére azért gyarapodó tendenciát mutatnak – a jó cukrászdák. Ahol nem ugyanaz a gejj krém köszön vissza minden darabból, hogy ha beleharapsz csak az édes ízt érzed, de ugyanolyannak tűnik a rózsaszínű kocka, mint a sárga háromszög. Brrrrrr.

Pierre Hermé: Secrets gourmands

Teljesen elbűvölve lapozok vissza a címlapra, hogy megtudjam a szerző nevét: PIERRE HERMÉ. A név persze nem ismeretlen. Két nappal korábban az Opera Garnier közelében elbűvölve álltam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb cukrászremekek előtt, hogy aztán néhány szem macaronnal távozva leljek megnyugvást.

Pierre Hermé a kortárs francia cukrászművészet – itt látható, hogy igenis művészet - géniusza.

Újító szellem, ízkreátor, mégis hű a francia cukrászat hagyományaihoz. Szalonjai Párizstól Tokióig óriási sikert aratnak. Hitelesebben nem is lehetne bemutatni a cukrászati tradíciókat, mint Pierre Hermé újító invencióin keresztül. Nagyszerű összeállítást készített róla a Bűvös szakács, de a Világevő, és Chili és Vanília is írt róla.

Így kezdődött a szerelem. Azóta a könyvben lévő receptek tucatjai láttak napvilágot a konyhámban, néha kissé átfazonírozva, itthon kapható alapanyagokhoz igazítva. És persze óriási sikereket aratva. Sajnos sem a Secrets gourmands, sem más Pierre Hermé mű nem kapható magyar fordításban. Ezért ismerőseim folyamatosan kunyerálták tőlem a lefordított recepteket. Persze nem titok, hogy elkészült a kötet majd’ teljes fordítása, és bár a jogtulajdonosoktól a kizárólagos fordítási jogot is sikerült már megszerezni, az itthoni kiadók egyelőre nem haraptak rá a témára.

Ez a blog viszont azért született, hogy addig is, ízelítőt adhassak ebből az élményből, amit Pierre Hermé hozott a konyhámba. A magamon átszűrt receptjeiből, az általa ihletett alkotásokból, a francia gasztronómia ihlette kulináris kalandozásaimból. Bevallom legtöbbször desszertekből, az én ÍNYENC TITKAIMBÓL.